Az újonnan lerakott gránitpadló nem alkalmas alapviaszra és fedőviaszra: Miért nem alkalmas az újonnan lerakott gránitpadló alapviaszra és fedőviaszra? Összehasonlíthatjuk a márvánnyal, és levonhatjuk a következtetéseket.
A márvány felülete, legyen az új vagy régi, kalcium-karbonát kristályokból áll. A részecskék nagyok, így a pórusok nagyok. A mikroszkóp alatt még gondos polírozás után is látható az egyenetlen felület. Ezek a finom pórusok a viasz lehullását szolgálják. Előnyök: Az alapozó viasz felhordásakor az alapozó viasz molekulatömege kicsi, és a behatolás erős. A kapilláris hatás mellett az alapozó viasz gyorsan felszívódik a márvány felületén, és filmet képez. Ha az alapozó viaszban lévő nedvesség teljesen elpárolog, az adszorpciós erő jobb lesz. A nagy, ez a fajta adszorpciós erő nagyon fontos, ezzel ellensúlyozzák a felületére járó, tárgyakat vonszoló emberek által kifejtett erőt, hogy a viaszfelület ne váljon el a talajtól.
Ami az újonnan lerakott gránitpadlót illeti, fő alkotóelemei kvarc-, csillám- és földpátkristályok. A sűrűség nagy és a keménység rendkívül magas. Kézi polírozással párosítva a gránit felülete szinte nem porózus. Ezért amikor a viasz leesik, az alsó viasz áthatolhatatlan, nincs kapilláris hatás, természetesen nincs, vagy csak nagyon gyenge adszorpciós erő, ilyen viaszfelület, amikor az emberek sétálnak rajta, könnyen leesik, így a gyantázás működik hiábavaló. Tekintettel erre a helyzetre, az újonnan lerakott gránitnál a fektetést követő fél éven belül egy éven belül már csak szórással, tisztító- és ápolóviasszal kell szórni, polírozni, hogy megakadályozzuk a foltok behatolását a gránitba, és megőrizzük felületi fényességét. Mivel a naponta áthaladó emberek áramlásának iránya és erőssége eltérő, a gránitfelületen a kopás mértéke is eltérő, egy idő után.
