A gyártástechnológia fejlődésével a dekoratív panelek általában ezt a fejlődési pályát követik: fa, pala → fa rétegelt lemez → alumínium furnér → alumínium-műanyag kompozit panel → alumínium méhsejt panel.
A fatáblák először jelentek meg, majd később mesterségesen fa rétegelt lemezbe komponálták, és széles körben alkalmazták a fatáblákat. Az új évszázad az ökológiai védelmet hirdeti, a fa felhasználása korlátozott. A fejlesztési irány a faszelvény és fapótló anyagok fejlesztése.
A követ már régóta használják dekorációs panelekként. Előnyei a könnyű bányászat és feldolgozás, de saját hiányosságai nyilvánvalóak. Terjedelmes és nehezen kezelhető, fel- és szétszerelése pedig kényelmetlen. Minél nagyobb a projekt, minél magasabb a padló, annál nehezebb. Speciális alakú tábla, az orvosság problémásabb. Ezért a tervezési és kivitelezési egységek gyakran vonakodnak a választástól. Környezetvédelmi szempontból a nagy mennyiségű kő káros a környezetre. A válogatás nélküli bányászat sok területen elpusztította a bányászati területek növényzetét, földcsuszamlásokat és iszapcsuszamlásokat okozva. Ezért a kőhelyettesítő anyagok fejlesztése objektív szükségletté vált.
Az alumínium furnér előállítása egyszerű és széles körben elterjedt, de nincs merevsége, és sok pénzt emészt fel. Általában a belső falpanel vastagsága nagyobb vagy egyenlő, mint 2 mm; a külső falpanel vastagsága nagyobb vagy egyenlő, mint 2,5 mm, ami nehéz és drága, ami nem segíti elő a megtakarítást.
Az alumínium-műanyag panel felületi alumíniumból, alsó alumíniumból és műanyag maganyagból áll, ami nagymértékben csökkenti az alumínium anyag mennyiségét. A saját tömegét azonban még csökkenteni kell, a merevség, a laposság és a teherbírás nem kielégítő.
A fenti hiányosságok pótlására az embereket természeti lények inspirálták, a méhsejtszerkezet elvét alkalmazva, két réteg alumíniumlemez közé alumíniumfóliából készült méhsejtmagot szendvicseztek, így alumínium méhsejt panelt készítettek. a lemez evolúciója.
