A kőfelület gyantázása korai védekezési módszer. Rövid időn belül hatékonyan képes megakadályozni a vizet, a szennyeződést és az olajat. A kőfelület gyantázása után azonban egy ragacsos réteg van a felületen. A ragadós réteg gyúlékony és robbanásveszélyes, és megtapad a porhoz és a szennyeződéshez. .

Ugyanakkor a kő kapilláris pórusai eltömődnek, és a kő belsejében lévő víz nem tud kiszivárogni, ami könnyen vízfoltokat vagy vízfoltokat okozhat; nem könnyű eltávolítani a viasszal bevont gombokat, és nehéz új védőanyagokat használni a jövőben; viaszvédelem használata után gyakori gyantázás szükséges. Főleg nyilvános helyeken; rossz az időjárásállósága, nem kopásálló.
Bár a viasz, mint a kőkeményítők első generációja, az elmúlt években jelentősen javult funkciójában, például folyékonyságában, viszkozitásában, fényességében stb., minőségi javulást mutatnak, de amíg a védőanyag még tartalmaz viaszkomponenseket, többé-kevésbé a fenti hátrányok a kő karbantartásában.
Ezért javasolt, hogy a kődíszítés alapját többfunkciós, áthatoló védőanyagok képezzék.
