Mi az a kőszobor?

A művészi kifejezés vitathatatlanul legrégebbi fennmaradt formája a kőfaragás, amelynek alaptechnikái és koncepciói mögött több tízezer éves történelem áll. Az emberi kultúra múltjának számos vonatkozása ma már csak az ősi kőfaragványok lencséjén keresztül látható. Ez a kő alkalmazkodóképességének és tartósságának köszönhető. A kőfaragás korai vagy primitív példái közé tartoznak a megalitikus sztélék, az ősi feliratok és a faragott őskori alakok. A kőfaragás gyakorlata és a kőfaragás készítése ebből a szerény eredetből a szobrászat egyik legalapvetőbb alkotóelemévé fejlődött.

Hogyan faragják a kőszobrokat?

A kő megmunkálása hagyományosan kéziszerszámokkal, főleg kalapáccsal és vésővel történik. Az eszközök és készségek használata lehetővé tette a művészeknek, hogy szinte minden kőfajtát előadjanak a történelem során. A természetes kőfaragások nem kizárólag ezekkel az eszközökkel készülnek, de kétségtelenül ezek a legelterjedtebbek.

A kalapácsokon és vésőkön kívül a művészek ma már rengeteg eszközzel rendelkeznek munkáik elkészítéséhez. Egyes művészek manapság pneumatikus vésőket, gyémántfűrészlapokat, nagynyomású vízsugarat és még ipari lézereket is használnak.

Sokan azonban továbbra is a dolgok régi módját részesítik előnyben. A művészek kéziszerszámokkal vésik a márványtömböket, éppúgy, mint ipari technikákat a szobrok faragásához. A használt eszköztől függetlenül a folyamat lényegében ugyanaz.

A kőszobrok fajtái

A kövek sokféle változatban kaphatók, így a művészek számos lehetőséget kínálnak a szín, a minőség és a keménység tekintetében. A legkeményebb és leginkább időjárásálló kövek a magmás kőzetek, amelyek olvadt kőzetek, például gránit, diorit és bazalt lehűlésével jönnek létre. Az üledékes kövek, mint például az alabástrom (gipsz), szintén használhatók, bár különálló képződményeket tartalmaznak. A magmás és üledékes kőzetek szélsőséges hőmérséklet vagy nyomás hatására bekövetkező változásaiból keletkező metamorf kövek nagyon népszerűek a szobrászok körében: erre a legjobb példák a különböző márványfajták.

Általánosságban elmondható, hogy minél puhább a kő, annál könnyebben faragható. A Karl Friedrich Moss (1773-1839) német geológus által feltalált MOHS ásványi keménységi skála szerint a szappankő MOHS keménysége körülbelül 2, és az egyik legkönnyebben megmunkálható kövek. Következik az alabástrom és a lágyabb szerpentin, mindkettő 3 körüli MOHS-értékkel. A 4-es értékű kövek közé tartozik a mészkő és a homokkő. A 6-os MOHS-értékkel rendelkező keményebb kövek közé tartozik a travertin, a márvány és az ónix, a gránit és a bazalt (mindkettő 8) a legtartósabb, de a legnehezebben faragható.

Következtetés

A kőszobroknál nem csak a fizikai jellemzőkre kell figyelni, hanem a szikla mélyebb aspektusaira is. Különféle falburkolatok, virágtartók és egyéb minták szakszerűen vannak belevésve a kőbe, és olyan műalkotásokat készítenek, amelyek éppoly gyönyörűek, mint lenyűgözőek. Ezek a kőből készült kézműves termékek nagyon népszerűek, és a mai világ szépségének és csillogásának gyönyörű részét képviselik. A kőszobrok ősi és mozgalmas iparművészet, és az emberi kulturális örökség számos aspektusa ma már csak az ősi kövek szemüvegén keresztül létezik.